Erdő szélén egykor hatalmas vár állott,
Benne élt a király, ki sokmindent látott.
Volt neki egy derék, szép és dolgos lánya,
Kinek munkahelye nem éppen a bánya.
Dolgozott ő szépen, szorgalommal, beccsel,
Nem úgy, mint a dadus: földre lógó cseccsel.
Olyan volt ő mindig, mint egy pici angyal,
Ártatlan és tiszta nem ám mocskos aggyal.
Hanem egy nap nosza, arra ébredt reggel,
Vágya támadt tüstént dugni egy sereggel.
Puncija viszketett, és az ágy csábító,
Tagadhatatlan volt, rájött a libidó.